Szent-Györgyi Albert: Psalmus Humanus

Uram, ki vagy?

Szigorú Atyám lennél,
Vagy szerető Anyám,
Akinek méhéből a Mindenség megszületett?
Te lennél a Mindenség maga?
Avagy a Törvény, mely uralkodik felette?
Adtál életet, hogy visszavedd?

Te alkottál engem, vagy Téged én,
Hogy a magányt és a felelősséget megosszam?

Uram, nem tudom ki vagy,
De hozzád fordulok nagy bajomban,
Rettegek embertársaimtól és magamtól is!
talán nem érted szavaim,
De megérted zenémet.

Első zsoltár: ISTEN

Uram!
Hatalmasabb vagy, mint a világ, amit Te alkottál,
A mindenség a te otthonod.

A magam képére formáltalak,
Azt hittem kegyetlen vagy, kapzsi és hiú.
Dicsőítésre és áldozatokra áhítozó,
Bosszúra éhes, látván kisszerű vétkemet.
Én házakat építek Neked
Miközben hajlék és élelem nélkül hagyom embertársaimat.

Uram! Azzal dicsérlek, hogy szebbé teszem a Teremtés rám eső zugát,
Hogy fénnyel, meleggel, jóakarattal és örömmel
Töltöm meg világomat.

Második zsoltár: A VEZETŐK

Uram!
Vezetőt választunk vezetni minket,
És szolgát szentelünk szolgálni téged.

De a vezetők nem vezetnek el Tehozzád,
Nem hallgatnak ők békéért esdeklő, néma szavunkra,
Rajtuk a hatalom rontása, az embert, ember ellen vezetik.
És a szolgák nem Téged szolgálnak,
A hatalmat szolgálják és megáldják a fegyvereket.
Gyötrik és gyilkolják embertársaimat a Te nevedben.

Uram! Küldd el hozzánk e Te szolgáid,
Hogy megmutassák az utat, amely Tehozzád, a békébe,
Amely embert emberhez vezet.

Harmadik zsoltár: A SZÍV ÉS A SZELLEM

Uram!
Szeretni tudó és szeretetre szomjúhozó szívet
Szabadon gondolkodó és alkotni tudó szellemet adtál,
De szívem retteg és gyűlölködik,
Megrontja szellememet, s halált hozó iszonyú fegyverrel tör
Országodra, reám és embertársaim ellen,
Hogy szétroncsolja az élet szent szövetét.

Uram! Tisztítsd meg szívemet, emeld magadhoz szellememet,
Hogy testvéreimnek testvére lehessek.

Negyedik zsoltár: ENERGIA ÉS SEBESSÉG

Uram!
Fölfedted előttünk az anyagban rejlő energia titkát,
Hogy munkánkat könnyebbé és az életet magasztosabbá tegyük,
Megtanítottál a hangnál is sebesebb utazásra,
Hogy a távolság ne válassza el többé az embertől az embert.

Munkánk gyümölcsét, a lövedékké sűrített energiát
Mi eljuttatjuk a föld legtávolabbi sarkaiba,
Hogy egymást nyomorúságba és pusztulásba taszítsuk
Hogy a letarolt földről kiirtsunk minden élőt.

Uram! Ne hagyd, hogy leromboljam az élet templomát,
Engedd, hogy hasznomra váljék a tudás, hogy hasznossá lehessek általa;
Adj méltóságot rövid napjaimnak.

Ötödik zsoltár: A FÖLD

Uram!
E drága bolygót adtad nekünk lakóhelyül,
Rejtett, titkos kincsekkel tele,
Képessé tettél művedet megérteni,
Könnyítsd meg hát munkánk, űzd el az éhséget és kórt.

Kiássuk a kincset, hogy elherdáljuk,
Hogy megalkossuk a pusztulás iszonyú gépezetét,
Mely most azt pusztítja, mit mások építettek,
Mely majd ellenem fordul, elpusztít engem s gyermekeim.

Uram! Legyünk társak az alkotásban
Dolgozzunk tovább műved nyomán,
Hogy bolygónk a bőség, a boldogság
És az összhang erős otthona legyen.

Hatodik zsoltár: A GYEREKEK

Uram!
Nemek szerint szétválasztottad az embereket, hogy az egymás utáni vágyakozásban
Teljes összhangban rezdüljenek lelkük mélyén húrjai.
A közös vágy szülöttei a gyermekek, az édes gyermekek,
Akik tiszta szeplőtlen szellemmel érkeznek hozzánk.

És én gyűlöletet, rettegést és előítéletet oltok szellemükbe,
Bunkereim arra tanítják őket, hogy az élet sötét és a jó szándék hiábavaló,
És ha felnőnek, nemes tettekre készen,
Hivatásos gyilkosokká képzem őket,
S erkölcsi bénaságban múlnak el legszebb éveik.

Uram! Mentsd meg gyermekeim,
Mentsd meg szellemüket,
Hogy romlottságom ne ronthassa meg őket,
Mentsd meg az életüket.

Hogy a fegyvert, mit másokra fogok, ne pusztíthassa el őket,
Hogy jobbak legyenek, mint szüleik,
Hogy megalapítsák saját birodalmuk,
Szépség, igazság, becsület, összhang és a jóakarat birodalmát.
Hogy béke és szeretet uralkodhassék.
Mindörökké.

Fordította: Csillag Veronika
Forrás: Innen és túl (Versek az Isten-kereső emberről), Vigília könyvek, Bp., 1984. 236-241. o.

Megosztás: