Kultúra

Esterházy Péter: A szavak csodálatos életéből. Könyvismertető

esterhazy_peter

(...) a nyelv nem pusztán írói szerszám, több annál. Tehát "az irodalom nem egyszerűen használja a nyelvet", "nem az a helyzet, hogy van egy gondolat, aztán van egy nyelvi készség, és akkor ezek szerencsésen találkoznak". "Az irodalom a nyelven keresztül nézi és tapasztalja a világot", "nem elég gondolatilag tisztázni valamit, szavak kellenek hozzá".
tovább >>>

Hegyi Éva versek

hegyi-eva

Embernek lenni

...
Uram! Enyém lenne mind?
Szín és fény és ének...
Lágy szellő, mely meglegyint,
s bús vihar, mely harcra int,
percek, órák, évek?
...
tovább >>>

Vass Albert: Mire a fák megnőnek. Részlet

szekely2Az ember csak szánt, vet, kalapál, arat. Ganét hord, újra szánt, újra vet, újra meg újra. S egyszer csak észreveszi, hogy a hajában szürke szálak vannak, megszélesedett a homloka, szakálla szürke már, s bajusza bozontos. Az ember csak észreveszi, hogy a csikóból csontos, öreg ló lett, a gyermekek szakállt eresztettek és bajuszt. A bölcsőben síró leánykák férjhez mennek, és új bölcsőt ringatnak. Az ember, ha ezeket észreveszi, meglepve megtorpan és csodálkozik. Istenem, mondja, hát így... hát így vagyunk már. Eltelt az idő. (...)
Igen, hát ez a rend, mondja magában az ember. Ez a rend. Csak kár, olyan rövid volt az egész. Hogy tulajdonképpen semmi sem történt, csak volt néhány szép és nagyszerű élmény, és volt néhány csúnya és gonosz élmény. Volt néhány gazdag, örömtől dagadó perc, és volt néhány megaláztatás, néhány kellemetlen kaland, betegség, bánat, egyebek. És volt járkálás az eke után, volt néhány szép, kellemes mozdulat, mikor a kéz magot lendített a tavaszi föld felé, mikor a tüdő tágultan szívta be a fák virágát, évszakok illatát, mikor a láb mezők puha pázsitjára hágott. De egyéb tulajdonképpen nem történt semmi. És maholnap ennek is vége van. Ennek a kevésnek, ennek a semminek, ennek az életnek.
Azért... egy kicsit szomorú, gondolja az ember, s azzal továbbmegy, mert eszébe jut valami, amit még nem végzett el, s ami fontosabb, mint az elmélkedés.

(Wass Albert: Mire a fák megnőnek. 1940. Részlet.)