Hegyi Éva versek

Válogatás Hegyi Éva verseiből

Boldogok, akik lélekben szegények

Boldogok, akik lélekben szegények,
mert valójában ők a gazdagok,
kik nem rabjai pénznek, szenvedélynek,
mégis örülnek minden földi szépnek,
mit szeretetből az Isten adott.

Boldogok, akik tudnak lelkesedni,
s vállalni munkát, gondot, szenvedést,
kik megpróbálnak mindenkit szeretni,
sikert, kényelmet, vagyont nem keresni,
s nem várnak embertől elismerést.

Igazán szegény, kinek hite nincsen,
munkája, harca, élte célt nem ad,
gyűjt, de mi haszna a mulandó kincsen?
Az élet végén elenyészik minden,
csak a szeretet az, mi megmarad.

(1996)

 

Vasárnapi kérdés

Vasárnap reggel… Zengnek a harangok,
az ég tündöklő kékbe öltözött,
de körülöttem zúg, zajlik az élet,
csak bámulom a tülekedő népet
a piacon s az üzletek között.

Nyugalom áldott napja, hová lettél?
Hová rohantok, balga emberek?
Miért nem álltok meg egy röpke percre,
hogy jó Atyátok otthonát keresve
békét találjon fáradt lelketek?

(2004. szeptember)

 

Békesség a Földön…

Karácsony van, és szomorú a lelkem…
Megyek a havas tájban, zord hidegben,
és eltűnődöm: miért nincsen béke
itt lenn a Földön, az emberszívekben?

Kis rózsaszínű felhőpamacsok
úsznak ott fönn az alkonyati égen,
alámerül az izzó napkorong
a fákon túl, a távol messzeségben.

Uram, mily csodaszép a te világod!…
De mért bántják egymást az emberek?
Miért, miért nincs béke a szívekben,
miért van annyi bánat, gyűlölet?

Szeretnék minden embert átölelni,
s fölrázni lelkük: az Isten szeret!
Legyetek csöndben, vegyétek már észre,
és fogadjátok be a Gyermeket!

(2001. Karácsony)

 

Óda a Fényhez

Áldott Fény, mely az Idő kezdetén
felragyogtál az ősködök felett,
mikor elhangzott az Úr ajakán
az első Szó, az első Üzenet:
Legyen világosság!

Áldott Fény, mely az Élet kezdetén
termővé tetted a lakatlan Földet,
és lettek növények és állatok,
benépesültek erdők, hegyek, völgyek,
s megjelent az Ember.

Áldott Fény, mely a nagy Bukás után
átragyogtad a vigasztalan éjet,
s az elveszített Édenért cserébe
ígértél Megváltást és Üdvösséget,
mert irgalmas az Úr.

Áldott Fény, mely a vihar s vész után
tündöklő szivárványként hirdeted
színekre bontva, hogy szeret az Isten,
Ő ma is őrködik a Föld felett,
s ha úgy érezzük, minden elveszett:
Benne van még remény!

(1995)

 

Embernek lenni

(Prohászka “Diadalmas világnézet”-e nyomán)

A Semmiből egy napon
kiemelt az Isten,
tavaszt zsongó hajnalon
titokzatos szárnyakon
szent Kezéből jöttem.

Körülleng a furcsa lég,
éltem új világa,
minden él és lázban ég,
fénylő zöld és tiszta kék
lelkem általjárja.

Uram! Enyém lenne mind?
Szín és fény és ének…
Lágy szellő, mely meglegyint,
s bús vihar, mely harcra int,
percek, órák, évek?

Enyém, enyém! Én vagyok,
aki mindent bírhat.
Arcod fénye átragyog,
s általam a Te karod
ronthat, alakíthat…

Uram! Te akartad így:
az anyag-világban
lelked élő álmait,
gondolatod százait
hogy valóra váltsam.

Csakhogy ajándékodat
rosszra tékozoltam,
a sok szín és gondolat
eltakarta arcodat…
Uram, gyenge voltam.

Adtál észt, s én gyűlölet
igájába fogtam,
ellöktem a kezedet,
nem kellett a szeretet:
én csak pusztítottam.

Elég volt a bűn, a sár!
Ó, ha lehajolnál…
Lám, a csacska kis madár,
virágszirom, napsugár
örömedre szolgál!

Én lennék a legnagyobb.
S mi lettem? a Semmi.
Lásd, az utolsó vagyok,
mert csak én, csak én tudok
ellenséged lenni…

Uram, add a kezedet,
tovább minek várjak?
Add, hogy lássam tervedet,
mely a Földre helyezett,
s emberebbé váljak!

(1950)

Megosztás: