Válogatás Hegyi Éva verseiből
Boldogok, akik lélekben szegények
Boldogok, akik lélekben szegények,
mert valójában ők a gazdagok,
kik nem rabjai pénznek, szenvedélynek,
mégis örülnek minden földi szépnek,
mit szeretetből az Isten adott.
Boldogok, akik tudnak lelkesedni,
s vállalni munkát, gondot, szenvedést,
kik megpróbálnak mindenkit szeretni,
sikert, kényelmet, vagyont nem keresni,
s nem várnak embertől elismerést.
Igazán szegény, kinek hite nincsen,
munkája, harca, élte célt nem ad,
gyűjt, de mi haszna a mulandó kincsen?
Az élet végén elenyészik minden,
csak a szeretet az, mi megmarad.
(1996)
Vasárnapi kérdés
Vasárnap reggel… Zengnek a harangok,
az ég tündöklő kékbe öltözött,
de körülöttem zúg, zajlik az élet,
csak bámulom a tülekedő népet
a piacon s az üzletek között.
Nyugalom áldott napja, hová lettél?
Hová rohantok, balga emberek?
Miért nem álltok meg egy röpke percre,
hogy jó Atyátok otthonát keresve
békét találjon fáradt lelketek?
(2004. szeptember)
Békesség a Földön…
Karácsony van, és szomorú a lelkem…
Megyek a havas tájban, zord hidegben,
és eltűnődöm: miért nincsen béke
itt lenn a Földön, az emberszívekben?
Kis rózsaszínű felhőpamacsok
úsznak ott fönn az alkonyati égen,
alámerül az izzó napkorong
a fákon túl, a távol messzeségben.
Uram, mily csodaszép a te világod!…
De mért bántják egymást az emberek?
Miért, miért nincs béke a szívekben,
miért van annyi bánat, gyűlölet?
Szeretnék minden embert átölelni,
s fölrázni lelkük: az Isten szeret!
Legyetek csöndben, vegyétek már észre,
és fogadjátok be a Gyermeket!
(2001. Karácsony)
Óda a Fényhez
Áldott Fény, mely az Idő kezdetén
felragyogtál az ősködök felett,
mikor elhangzott az Úr ajakán
az első Szó, az első Üzenet:
Legyen világosság!
Áldott Fény, mely az Élet kezdetén
termővé tetted a lakatlan Földet,
és lettek növények és állatok,
benépesültek erdők, hegyek, völgyek,
s megjelent az Ember.
Áldott Fény, mely a nagy Bukás után
átragyogtad a vigasztalan éjet,
s az elveszített Édenért cserébe
ígértél Megváltást és Üdvösséget,
mert irgalmas az Úr.
Áldott Fény, mely a vihar s vész után
tündöklő szivárványként hirdeted
színekre bontva, hogy szeret az Isten,
Ő ma is őrködik a Föld felett,
s ha úgy érezzük, minden elveszett:
Benne van még remény!
(1995)
Embernek lenni
(Prohászka “Diadalmas világnézet”-e nyomán)
A Semmiből egy napon
kiemelt az Isten,
tavaszt zsongó hajnalon
titokzatos szárnyakon
szent Kezéből jöttem.
Körülleng a furcsa lég,
éltem új világa,
minden él és lázban ég,
fénylő zöld és tiszta kék
lelkem általjárja.
Uram! Enyém lenne mind?
Szín és fény és ének…
Lágy szellő, mely meglegyint,
s bús vihar, mely harcra int,
percek, órák, évek?
Enyém, enyém! Én vagyok,
aki mindent bírhat.
Arcod fénye átragyog,
s általam a Te karod
ronthat, alakíthat…
Uram! Te akartad így:
az anyag-világban
lelked élő álmait,
gondolatod százait
hogy valóra váltsam.
Csakhogy ajándékodat
rosszra tékozoltam,
a sok szín és gondolat
eltakarta arcodat…
Uram, gyenge voltam.
Adtál észt, s én gyűlölet
igájába fogtam,
ellöktem a kezedet,
nem kellett a szeretet:
én csak pusztítottam.
Elég volt a bűn, a sár!
Ó, ha lehajolnál…
Lám, a csacska kis madár,
virágszirom, napsugár
örömedre szolgál!
Én lennék a legnagyobb.
S mi lettem? a Semmi.
Lásd, az utolsó vagyok,
mert csak én, csak én tudok
ellenséged lenni…
Uram, add a kezedet,
tovább minek várjak?
Add, hogy lássam tervedet,
mely a Földre helyezett,
s emberebbé váljak!
(1950)
Megosztás: