Széman Richárd fotográfus

Széman Richárd vallomása állandóan változó, bővülő fotósorozatáról

szeman_onarckepKora gyerekkoromban még nem volt tévénk. A képes újságok is ritkán jártak; nem borított el a képözön, mint ma. Képek mégis kavarognak bennem arról a korról.
Az elsők között volt egy mozgókép, ami talán meghatározta a viszonyomat az összes utána következőhöz. Délutáni alvásból ébredtem a nagyinál, a redőny csontig lehúzva. Egy pontján, apró lyukon beszűrődve, furán, a feje tetejére állva, a szemközti falon, a képeken, bútorokon vonult az utca akkor még gyér forgalma, egy-egy autó nagy ritkán, a spenótos néni hazafele a piacról, egy kerékpáros, akit nem ismertem meg. A kifeszített villanyvezetékre borult, lassan vánszorgó, nyitott hév szerelvényeinek ablakain egyenként kukucskált át a koraesti, nyári nap. Mozgókép volt, mégis, ami megmaradt, mind megdermedve ül a retinámon. És képek a klinkertéglás gangról, nagyiról, amint engem kergetvén, rálép a gereblyére, Morzsa néném fát hasogat a kiszuperált szovjet műszaki teherautó robosztus ajtajánál, Lili kutya fürdés után szárad a bukszus tövében; fehér hokedlin, fehér törölközőben, fehér kutya. A bukszus olajosan sötétzöld színe fénylő ólomszürkén él bennem; gyönyörű fekete-fehér kép.

Sajnos, az emlékezet képeire nincs sem fixáló folyadék, sem kristálylapka. Kitalálhatunk új képeket, megrendezhetjük álmainkat, ha van tehetségünk hozzá, de a múlt képeihez igazán csak a szavak férnek hozzá.
Vagy hordhatunk magunkkal Kodak boxot, Pajtást, Ljubityelt, Beirettet, Praktikát, vagy Olympust, Nikont, és uccu neki, kattintsunk rá minden képre, csak a nyersanyag a határ. És persze, teljes a káosz.

Nagy feladat: a világ bennem élő képét odakint elkapni, pillanatba sűríteni. Uralkodni a káoszon. Aztán besorolni, mappákba rendezni, itt az idő a fontos, ott a tér, a szín, az árnyak, a tájak, az arcok.
Ebben a sorozatban még nagyobb a tét: az egész, vagyis a közvetlen környezet. Ahova beteszem a lábam, ahol megváltoztatom az atomok addigi elrendeződését, és ahol örömet okozok, vagy okoznak nekem, ahol felbosszanthatnak, ahol árnyak és fények gyönyörködtetnek, ahol a pusztulás elkeserít, ahol egy helyen láthatok tragédiát és komédiát. Milyen sorrendbe rakjam őket?
Legyen ez egy szótár. Az én szótáram így végtelenül szubjektív. Egy ember egy ponton átvetített, feje tetejére állt világa.

Megosztás: